Lassan egy hete lesz, hogy bezárkóztunk – telnek a napok néha lassan, néha picit pörgősebben. Hamarabb is terveztem írni, de hát a két kis cukim mellett ez nem könnyű… 😊 Jó lenne úgy tenni, mintha ez az egész helyzet nem törte volna kerékbe minden tervünket, de nem teszek így.
Sokszor váltakozik bennem az aggodalom, hogy mi lesz a cipős vállalkozásommal, működni fog e a szállítás egy esetleges vesztegzár alatt és hogyan fogjuk megoldani ezt a félévet – hiszen szokatlan, ugyanakkor különleges alkalom adódott, hogy újra együtt lehetünk minden percben, mint amikor Grétám még nem járt oviba.
Sok sok bejegyzést olvastam arról, hogyan foglaljátok le a kicsiket és azt kell mondjam WOW! Annyira jó ötleteitek vannak, csak ámulok. Ahogy írtam korábban, mi is sok mindennel próbáljuk lefoglalni magunkat, de egy nagyon fontos dologra jutottam úgy kb. az otthonmaradás másnapján.
Nem eshetünk szét, rendszer nélkül nem csak a gyerekek lesznek kizökkentve, de én is.
Kell valami kapaszkodó, hogy lássam mi mit követ, és hány órakor érdemes bevetni a mentő programokat. Erre kialakítottam egy rendszert. A lényege nem az, hogy órakra bontom a napot, hanem hogy mi mit követ. Így tehát a reggeli után közös játék jön – ez lehet bármi, akár a fejlesztő torna Simonnal amiben Gréta is segít, akár színezés, vagy sógyurmázás mindkettőjükkel.
Játék után pakolás van mindig, különben nemigen tudnánk legközelebb belépni sem a gyerekszobába. 😊 Nekem a délelőtti főzés nem a kedvencem, sokszor nem úgy jön ki a lépés, ezért jobban szeretem előző este elkészíteni a következő napi ennivalót. Így már csak a melegítés, vagy maximum egy gyors levésfőzés van délelőttre.
Ebéd után a csendes pihenő nálunk már csak Simonra vonatkozik, Gréta évek óta nem alszik otthon ezért az a szabály, hogy bármit csinálhat a szobájába, nem muszáj sem aludni, sem feküdni, de csendbe kell lenni. Néha sikerül, és azalatt tudok dolgozni is. Ha már Simonka is fent van, uzsiig meghallgatunk egy hangos mesét, vagy valamilyen gyerekdalos összeállítást.
Van egy picike teraszunk, így az uzsonnát ott fogyasztjuk el, majd jön a közös játék 2.0 – bevallom, itt már nem vagyok teljesen jelen, de némi koordinációt és türelmet igényel, hogy ne kiabáljanak a kicsik egymással szüntelenül.
Ha ezen a ponton túl vagyunk, és a férjem is hazaért, ő van velük a nap további részében, én pedig főzök vagy dolgozok a fürdetésig. A nap lezárása pedig pizsiben vacsi, meseolvasás, majd mindenki nyugovóra tér…
… kivéve a szülők, akik végre megbeszélik, hogy milyen jó nap volt ez is – akkor is ha teljes bezártságban kellett tölteni. 😊
De talán a legfontosabb az egészben az, hogy ne akarjuk most megváltani a világot. Nem kell, hogy minden jól sikerüljön – ez egy nehezebb időszak, amit át kell vészelnünk. A lehetőségekhez képest megfelelő nyugalomban és boldogságban. ❤️
Nektek van kialakult napirendetek, vagy ötletetek, hogyan lehet lefoglalni a gyerkőcöket az otthon töltött napok alatt? Ha igen, osszátok meg üzenetben, Facebookon vagy Instagramon.
Szeretnél néhány hasznos tippet, mivel is tölthetnétek az időt a gyerekekkel a négy fal között? Olvasd el az ezt megelőző posztomat!