Igazi “barefoot szakértőként” gyakran szegezik nekem a kérdést, hogy miért is jobbak ezek a cipők a hagyományos lábbeliknél. Mivel tud többet egy puhatalpú cipő, mint a jól megszokott merev bakancs vagy agyonpárnázott sportcipő? Ebben a blogposztban összegyűjtöttem a leggyakoribb tévhiteket, amik miatt még ma is a többség a hagyományos cipők mellett teszi le a voksát.
De milyen is egy hagyományos cipő?
Ezeknek a lábbeliknek általában merev a talpa, ami fél, de akár egy centi vastagságú is lehet (nem is beszélve a ma nagyon divatos “platformos” darabokról). Ha van száruk, az is gyakran magasított és merev, hogy erősen tartsa a bokákat. A sarokrész rendszerint kéreggel erősített – ezzel egyfajta masszív tartást biztosít, de nem sok szabad teret ad a lábfej szabad mozgatásának. Mindannyian ismerjük ezeket a cipőket, hiszen a boltok polcain is általában ilyenekkel találkozhatunk, a többségünknek is ilyen típusú lábbeliket visel nap mint nap.
Személy szerint úgy gondolom, hogy azért használatosak gyakrabban az ilyen típusú cipők, mint a barefoot lábbelik, mert
- ezt szoktuk meg, nem ismerünk mást;
- nincs információnk egyéb, megbízható alternatívákról;
- rengeteg tévhit kering még ezekről a hagyományos cipőkről, amik miatt sokan el sem gondolkodnak azon, hogy mást próbáljanak ki.
Lássuk is, hogy mik a leggyakoribb tévhitek velük kapcsolatban.
1. A megemelt sarokrész elengedhetetlen
A legtöbb modern lábbeli rendelkezik valamilyen magasított sarokrésszel vagy plusz belső betéttel, ami gondoskodik a sarkak megemeléséről. Ez a sarokcsont megóvására kitalált megoldás, hiszen legtöbben (helytelenül és indokolatlanul erősen) járás során a sarkukkal érintik a talajt. Viszont az ilyen magasításokkal ellátott cipők nem túl sokat segítenek abban, hogy helyesen járjunk, mert az extra védelem miatt nem is érezzük szükségességét – továbbra is keményen a sarkunkra lépünk, amit a magasítás megóv.
Ugyanakkor nem kell ahhoz Victoria Beckhamhez hasonlóan extra magas tűsarkakon imbolyogni, hogy ez az plusz sarkakra nehezedő terhelés problémákat okozzon. Már egy kis sarokemelés is hosszú távon bajt okozhat az Achilles-inak rövidülésének vagy sérülésének formájában.
Extra sarkak = extra terhelés
Ennek a veszélnyek fokozottan kitettek a gyerekek, hiszen az ő izmaik és inaik még fejlődésben vannak. Náluk különösen érdemes kerülni a megemelt sarokrésszel ellátott cipőket.
2. Merev talprész nélkül a lábak védtelenek
Cipőt alapvetően azért hordunk, hogy megvédjük magunkat az esetleges sérülésektől, amiket csupasz talpakkal szerezhetnénk, és védi lábfejeinket az időjárás viszontagságaitól.
Több ezer éve hordunk cipőt, azonban az ember első lábbelijei meg sem közelítették azt, amit ma az üzletekben láthatunk. Az első kezdetleges cipők növényi részekből készültek (pl. összefont fűfélékből), majd megjelentek az első bőr lábbelik. Ezek bár ma már nagyon kezdetlegesnek tűnnek, rugalmasságuk és természetes anyaguk lehetővé tette, hogy a lábak szabadon mozogjanak.
Ahogy az emberiség esetében is, a cipők életében is bekövetkezett egyfajta evolúció: kényelmi és védelmi okokból a talpak egyre vastagabbak lettek, olyannyira, míg már nem lehetett a talaj egyenetlenségeit, például az apró kavicsokat érezni a talpak alatt.
Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy talpaink, akárcsak a kézfejünk és ujjaink, tele vannak idegekkel, amik lehetővé teszik hogy fokozottan érzékeljük velük a külvilágot. Ezt a képességet lehetetlenítik el a vastag cipőtalpak már egészen kicsi gyermekkortól.
A puhatalpú cipők biztosítják a mozgás szabadságát
A gyerekek mozgásfejlődésének zavartalansága érdekében célszerű az ilyen cipőket kerülni – hagyjuk, hogy a talaj egyenetlenségei stimulálják a még éppen fejlődő idegrendszert, és a kicsik korlátok nélkül fedezhessék fel a mozgás szabadságát.
3. Talpbetét nélkül garantált a lúdtalp
A legtöbb mai cipő tartalmaz valamilyen talpbetétet, ami általában a lúdtalp megakadályozására szolgál – ilyen például az a kb. fél tojás alakú domborulat, amit a talp hosszanti boltozata alatt helyeznek el (a legtöbb cipőben találkozhattok vele).
Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy a lábfejeinkben található izmok és ízületek ugyanúgy működnek, mint a testünk többi részében. Rendszeresen és helyesen meg kell mozgatnunk őket (mondhatni edzésben kell őket tartanunk), különben “ellustulnak”.
Ezek a mindenféle domborulatokkal ellátott talpbetétek már egészen kicsi gyerekek cipőiben megtalálhatók, mondván, ne alakuljon ki lúdtalp.
Sajnos ez az egyik legkárosabb tévhit – hiszen egy egészséges gyerkőc esetében ezek nem hogy feleslegesek, de akadályozzák a láb ízületeinek és izmainak természetes fejlődését, megerősödését.
Vissza a természethez
Ezért érdemes a kicsiket minél többször mezítláb járatni (természetesen biztonságos talajon) és megfelelő, kellően puha talpú cipőt rájuk adni. Nekem ez egy óriási felismerés volt – egy korábbi posztban részletesen beszámoltam arról, milyen változásokat okozott a kislányom mozgásfejlődésében, amikor megváltunk a hagyományos cipőktől. Ha szeretnéd megismerni a történetünket, olvasd el ezt a bejegyzést.
4. A keskeny cipő tartja igazán jól a lábakat
További káros tévhit, hogy a cipőknek tartaniuk kell a lábfejeket, különben azok fokozottan ki vannak téve sérülésveszélynek. Ennek érdekében a hagyományos cipők nem csak vastag talpúak és merevek, hanem még extrán keskenyek is, hiszen “az fogja a lábat”.
Hadd mutassak nektek egy képet, ami jól szemlélteti, mi is a probléma ezzel a feltételezéssel:
Hagyományos vs. barefoot cipő
Forrás
Jól látható, hogy a hagyományos cipők mennyire összenyomják a lábujjakat, teljesen ellehetetlenítve azok szabad mozgását. Hosszú távon ez a lábfej tartós deformitásához vezethet, ami nem csak fájdalmas bőrkeményedéseket jelent, hanem további mozgásszervi problémákat okozhat (pl. rossz tartás, hát és derékfájdalmak, ízületi gyulladás, stb.). Arról nem is beszélve, hogy ahány gyerkőc, annyi különböző talpacska – sok gyereknek az átlagosnál enyhén, vagy akár jóval szélesebb a lábfeje, így számukra fokozottan káros a keskeny cipők hordása.
Akár magadnak, akár gyermekednek választasz cipőt, mindig tartsd szem előtt, hogy legyen elég hely a cipőben ahhoz, hogy kényelmesen lehessen mozgatni a lábujjakat. A lábfejeket nem kell extrán “fogni” vagy tartani – erre valók a csontjaink, izmaink és ízületeink.
5. A funkció másodlagos – a lényeg, hogy szép legyen
A divat az önkifejezés egyik leglátványosabb formája, aminek szerves részét képezik a cipők is. Az elmúlt évtizedekben elterjedtek az egészen extrém darabok – extra magas sarkak, boszorkányosan hegyes cipő-orrok, szokatlan anyagok. Egyre gyakrabban látom, hogy már a gyerekek is ilyen különlegességeket hordanak a lábaikon – például nem ritka jelenség platofmos szandiban látni egészen pici kislányokat, nem is beszélve a zenélő – világító csodákról, amikkel rendszeresen találkozom a játszótéren.
Én is szeretem a szép és különleges dolgokat, számomra is fontos, hogy mit viselek. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a cipők elsősorban funkcionális darabok – arra szolgálnak, hogy a lábunkat megóvják a környezeti hatásoktól. Sajnos ma már nem tehetjük meg, hogy mezítláb járjunk mint őseink, éppen ezért fontos, hogy olyan cipőt válasszunk, ami (amellett, hogy szép) illeszkedik talpunk velünk született anatómiájához, és természetes anyagával kényelmes viseletet biztosít akár egész napon át.
Manapság népszerűek az ehhez hasonló darabok
Nem kell lemondanunk a csinos lábbelikről sem – szerencsére a barefoot cipők egyre nagyobb térhódításának köszönhetően a gyártók már nem csak a funkcionalitásra figyelnek: egyre több szín, anyag és fazon közül válogathatunk, követve az aktuális divatot.
Talpaink egész életen át hordoznak minket – tőlük ered a testtartásunk és a mozgásunk. Éppen ezért fontos, hogy nagyon vigyázzunk rájuk.
Ha szeretnél többet megtudni a barefoot cipők előnyeiről, például a gyerekek mozgásfejlődésre gyakorolt hatásáról, akkor olvasd el ezt a blogposztot. 🙂