BLOG

Mennyit számít a (jó) gyerekcipő? – Avagy Imhotep elszabadul

Mindig nagyon örülök, amikor visszajelzést kapok Tőletek arról, hogy a barefoot cipők mennyire beváltak Nektek. A többség pár kedves mondatot ír (amiért nagyon hálás vagyok), de vannak olyanok is mint Barna, aki részletesen és szívesen leírja a tapasztalatait. Számomra mind a két típusú visszajelzés nagyon hasznos, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki megosztja velem a tapasztalatait, véleményét.

Arra gondoltam, hogy Barna hozzájárulásával megosztom Veletek, hogyan váltak be a Froddo cipőcskék a kis Andrisnak – hátha nektek is hasznos lesz ez a rövid írás. Fogadjátok szeretettel Barna sorait:

Anyu életében a gyerek kúszása vagy első lépései egy emocionális kérdés. “Nézd milyen cukin totyog!”. A rokonokról nem is beszélve… de Apu ennél általában gyakorlatiasabb: azt várja tűkön ülve, hogy mikor lehet már a kismanóval rúgni a bőrt.

Nem is olyan rég a most másfél éves rombolónk (értsd gyermekünk), vagy ahogy korábban becéztük “Imhotep” (a Múmia filmek főpapja ihlette a nevet) elkezdett szaladni, aminek természetesen nagyon örültünk. Azonban észrevettük, hogy a mozgása kissé totyogósabb, mint más babáké, és továbbra is hasonló volt a járása, mint a Múmia című film befolyásolt tömege, akik lassú járású zombiként skandálták Imphotep nevét. Hamar kiderült, hogy ez bizony lúdtalp lesz. “Járassák minél többet mezítláb a szabadban.”- kaptuk a tanácsot a gyermekorvostól.

Az udvaron virágoskert rózsabokorral, beton és építési munkaterület, az utcán a fű pedig közel sem olyan biztonságos az esetleges szemét és egyéb veszélyek miatt, a játszótér pedig maga a horror a környékünkön. Persze amikor az aggodalmat megosztjuk a nagyszülőkkel, csak azt a választ kapjuk, hogy “Ti is mezítláb jártatok, és semmi bajotok nem lett”. Ez még igaz is, de ma sajnos más világ van. Sokkal több a szemét és a veszélyes rovar, mint a mi gyerekkorunkban. A feladat tehát: mezítláb járatni a babát, amikor erre nincs alkalmas felület a házon kívül.

Bár a gyerkőcével kapcsolatos problémát egyedinek és sajátnak éli meg az ember, de szerencsére szinte mindig van megoldás, hiszen már más is járt hasonló cipőben. Itt értelmet is nyer ez a mondás, mivel a megoldás ténylegesen egy olyan cipő, ami olyan, mintha mezítláb lenne a mi kis Imhotepünk. Elég kevés gyártó foglalkozik ilyen típusú gyerekcipővel, a gyógycipők pedig merevek, supináltak, ami tök jó, csak nekünk nem a bokával van a problémánk… 

Amikor bementünk a legnagyobb és legismertebb bababoltokba, nem is nagyon találtunk megfelelő lábbelit. Volt ugyan, aminek elég rugalmas volt a talpa, de azt már túl vékonynak éreztük. És én elismerem, bárki bármit mond, az is nagyon fontos, hogy a cipő menő/cuki legyen. Jó sok keresgélés és több mellényúlás után végül megtaláltuk a Barefoot Hungary-t és a Froddo cipőket. A vélemények és az ígéretek alapján meg is rendeltünk Andrisnak egy zárt szandált, ami 1-2 nap alatt meg is érkezett hozzánk.

Andris felfedezőúton

Az eredmény ilyen pici korban szinte azonnal érzékelhető: stabilabb járás, magabiztosabb szaladgálás, és ami Apu számára különösen fontos: “pontos rúgás”, aminek persze Anyu kevésbé örül, hogy Apu arra tanítja a gyereket, hogy hogyan kell lerúgni a cipő orrát minél gyorsabban.😄

Az újabb kihívás most már az, hogy a kialvatlan szülőnek lépést kell tartani egy mini Usain Bolttal.

Az ilyen visszajelzések mindig örömmel töltenek el, és megerősítenek abban, hogy jól döntöttünk, amikor a barefoot cipők mellett tettünk le a voksunkat. ❤️

Ha szeretnél többet megtudni a barefoot cipők egészségügyi hatásairól, olvasd el Dr. Szeverényi Csenge gyermekortopédtus ajánlását.

Ha szeretnél többet megtudni a zárt szandik előnyeiről, ezt az írásomat ajánlom figyelmedbe.